Milyen lenne a világ, ha a tervezői úgy gondolkodnának, mint a hétköznapi emberek: az anyukák, a nyugdíjasok, a tinédzserek és a környezettudatos lakók. Más lenne a városkép? Egy angol cikk nemrégiben ezzel a gondolattal játszott el. Íme, pár lehetséges és meghökkentő válasz!
Ha az anyukák tervezhetnék a városokat, akkor egy dolgot biztosan elintéznének: mindenütt rámpák és liftek lennének, nem lépcsők. Akár babakocsit kell tolni, akár kerekesszéket, sajnos a mai városokban nem lehet velük kulturáltan és szabadon közlekedni. De a rámpáknak és a lifteknek a 3 év alatti kisgyerekek is örülnének, akiknek a lépcsőn való közlekedés nehézkes és veszélyes.
Az anyukák a tömegközlekedést is átgondolnák: ha egy buszon már utazik egy kerekesszékes, akkor nem fér fel még egy babakocsi is, vagy csak úgy, hogy a babakocsit betolja az utasok közé a szülő. Ne szépítsük, ilyenkor igen népszerűtlenné válik az utazóközönség szemében az anyuka. De ugyanígy nem fér el rendesen három idős ember kerekes bevásárlókocsival. Ha ezeket a szituációkat eleve figyelembe vették volna a járművek tervezői, nem érezné kényelmetlenségnek a többség.
Ide tartozik egyébként az, amikor a buszok vagy villamosok ablakai nem nyithatók, vagy „csak egy csivava feje fér ki rajtuk”, ahogy az angol cikkszerző szemléletesen fogalmazott.
És milyenek lennének a városok, ha nyugdíjasok terveznék őket?
- Biztosan több pad és szék lenne az utcákon, tereken, busz- és villamosmegállókban, nem pedig azok a fura fenéktámasztó korlátok.
- A zebrán a zöld jelzés tovább tartana.
- Mindenhol lennének nyilvános vécék, ráadásul ingyenesek.
Ha kamaszokterveznék a városokat, akkor az ingyenes telefontöltésre és a gördeszkázásra lenne mindenütt lehetőség. Minden sarkon gyorsétterem lenne, és dupla kerékpársávot alakítanának ki: egy gyorsabbat a bringásoknak, és egy lassabbat a rollerezőknek, gördeszkásoknak, triciklis kisgyerekeknek. Minden parkban szabad lenne a fűre lépni, minden téren volna kosárpalánk.
És milyenek lennének a városok, ha zöld szemlélettel terveznék őket?
- Például a parkokban ehető gyümölcsöt termő fák és bogyós bokrok lennének.
- Az utcai lámpák nem jelentenének zavaró fényszennyezést az élővilágra (de segítenék az emberek sötétedés utáni közlekedését).
- Sokkal több növény volna a városokban, még a tűzfalakon is élőnövénnyel beültetett panelek, vertikális kertek, hogy csökkentsék a légszennyezés mértékét.
- Tele lenne a város biztonságos kerékpártárolókkal.
Massimiliano Fuksas írta a 7. Velencei Építészeti Biennálé kurátoraként 2000-ben: legyen kevesebb esztétika és több etika. Vagyis a hangsúly az élhető környezeten van, ahol mindenkit megillet az emberi méltósághoz, a humánus, szociális designhoz való jog.
A tervezőknek, szakembereknek a szakmai és fejlesztői döntéseket az ott élőkkel partnerségben kell meghozniuk. A folyamatos konzultáció mellett átfogó elemzés és nagyfokú empátia szükséges.
Az elérhetőség és akadálymentesség a városlakók emberi joga, amely a gyerekektől az idősekig mindenkire vonatkozik. „Sajnos itthon még nem hiszik el az emberek, hogy beleszólásuk lehet ebbe. Ha meg is hallgatják őket, nem értik, hogy mit mondhatnának, vagy mire kérdeznek rá. A partnerségnek kétoldalúnak kell lennie. Azon múlik, hogy például egy téren hány pad lesz, hogy a tervező jó-e.”, összegzi véleményét a témában Z. Halmágyi Judit, a Budapesti Metropolitan Egyetem docense, Pro Architectura-díjas építész.
(A 365.reblog.hucikke nyomán, képek is onnan.)